Mivel kísérletezésről volt szó, így a textil melletti másik kedves alapanyagom választottam: a papírt, méghozzá a kartont. Rengeteg kartonom és dobozom, illetve dobozmaradványom van, nem azért, mert szeretek kupiban dolgozni (de), hanem mert százféleképpen felhasználható alapanyag. Szóval úgy döntöttem, a varázsdoboz alapja egy egyszerű, költöztető doboz lesz, amit, ha nem sikerül a terv, legfeljebb kidobok. Szerencsére nem kellett kidobni:)
Ilyen volt:

és ilyen lett:

Első lépésként jól megerősítettem a ragasztásoknál, majd levágtam belőle elöl egy darabot. Mivel tudtam, hogy lesz valamiféle díszes ablakkerete, ezért egy másik kartonnal próbaképpen befedtem a nyílást, nézegettem egy darabig, majd felrajzoltam rá az ablak formáját. Ez nem nagyon látszik az alábbi fotón. (Közben Jóbarátok-maratont tartottam.) Azt is tudtam, hogy valamit szeretnék a tetejére, így megépítettem kartonból a felső szintet:

Ezután jöhetett egy jó erős tea (inni), és a jól bevált tapétaragasztó (ragasztani), és nekiálltam papírmasé technikával beborítani, megerősíteni, összeépíteni az egészet. Tulajdonképpen az egész projektnek egy kulcsa volt, a lassú haladás. Ez a cucc nem lesz kész másnapra, ha ilyesmin töritek a fejeteket. Mivel a tapétaragasztó nedvessége beivódik a kartonba, viszont sok réteg kell rá, hogy jól nézzen ki, ezért csak nagyon lassan szabad haladni és a gyors szárítást is kerülni kell, nehogy száradás közben eldeformálódjon. Néhány hétig elszórakoztam vele, de persze nem minden nap dolgoztam rajta. A papír, amit ráragasztottam, egyszerű ikeás csomagolóanyag, amit a bútorlapok elemei közé tesznek a dobozokban – nagyszerűen bevált:

Miután összeállt, jöhetett az ablakkeret, aminek a készítését nem fotóztam le külön, de itt is több rétegről beszélünk. Ragasztottam, és préselve szárítottam, hogy szép egyenes maradjon. Már nagyon nem bírtam magammal, és a belső hátteret megfestettem egy éjjel, az ablak csak ezután került rá, a már említett tapétaragasztós, papíros módszerrel:

Végül az egészet lefestettem fehér akrillal, a szép formájú ablaknyílás köré fehér pompomos zsinórt ragasztottam, agyaltam, feliratot terveztem, festettem. Az elejére és az oldalára néhol tortapapírt ragasztottam, máshol kartoncsillagokkal vagy más alakzatokkal díszítettem. Egy picit a cirkuszos téma felé vettem az irányt, de nem nagyon. Majd amikor már minden megszáradt, beleigazítottam egy puha párnát, és beköltöztettem a fehér karácsonyi angyal- és kisasszony Mankákat:)



Még csak fotókat mutattam róla eddig a fb-on, de írni nem volt róla időm. Amikor a Wampokon elmondom, hogy hogyan készült, sok elismerő szót kapok. Nagyon kedvesek vagytok! Tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy kartondoboz, de valahogy olyan varázslatos lett, és a Mankák is megsúgták nekem, hogy igazán szeretnek benne üldögélni.
A varázsdobozt még láthatjátok a hétvégén, ugyanis két vásárba is készülünk még Budapesten: szombaton lesz a DIP Design Passage, a Gödör Klubnak is helyet adó Central Passage-ban, ez a Király utcából nyílik. (nyitva: 11-19 óráig. Mi bent leszünk, bent, bent, BENT keressetek, a jó melegen!)
Vasárnap pedig a Wampon találkozhattok velünk idén utoljára, a megszokott helyszínen, a Millenáris B csarnokában, ugyanott, ahol a múlt hétvégén, és előtte is voltunk. (Ha a bejáraton bejöttük a vásártérre, akkor balra forduljatok, és könnyen megtaláltok bennünket.) Nyitva: 10-18 óráig.
*
Mivel ez a szeretet ünnepe, ezért arra gondoltam, hogy mindkét vásáron, minden vásárlóm választhat egy ajándékot a vásárlása mellé: egy zsebtükröt, vagy egy hűtőmágnest, vagy jobban örülnétek egy ajándékkísérőcsomagnak? 🙂
Amíg a készlet tart, természetesen.
Várunk benneteket szeretettel!
