(A posztot itt olvashatjátok el.)
Először is, a döntésemet komolyan gondoltam, és gondolom most is. Tavaly decemberre nagyon elfáradtam a varrásban, a figura megszületésétől (tehát 7 éve) rendületlenül készítettem őket. Nagyon sokat, nagyon sok munkával, egyedül. Egy idő után lett segítségem: anyukám és nagymamám besegítettek a kezek-lábak varrásában, amiért nagyon hálás vagyok nekik. <3 A többi azonban az én reszortom maradt, és úgy találtam ki a babát annak idején, és úgy tökéletesítettem őket az évek folyamán, hogy van velük meló rendesen. A minőségből természetesen nem akartam engedni, ennél többet nem tudtam varrni, és kezdett az egész nyomasztóvá válni.
Tavaly karácsonykor kb. kétszáz darab készült, ebbe anyukám már rendesen besegített, amiből természetesen maradt idénre is. Akkor még úgy gondoltam, 2016-ban lesz időm arra, hogy kicsit áttervezzem, és pikkpakk, karácsonyra már meg is leszek az új Mankákkal. Az év elején azonban sikerült annyit rajzolnom, hogy a rajzokra épülve új termékeink is születtek: elkezdtünk kereteket készíteni és keretezni, majd jöttek a pólók. Sokat vásároztunk, elmélyült munkára alkalmas idő nem maradt több. Azt tudtam, hogy a Mankákkal kezdenem kell valamit, mert közelednek a karácsonyi vásárok, és azt azért nagyon szerettem volna, ha a standokon az a baba is szerepel, amelynek neve alatt fut a cég:)
A napokban kénytelen voltam pakolni egy kicsit a műhelyben, és találtam egy nagy dobozt. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek: egy nagy adag épp elkezdett Mankát találtam, és hirtelen eszembe is jutott, hogy tavaly, karácsonyra készülve nemcsak féligkész és kész babát vittem, hanem éppcsak elkezdetteket is, amikre aztán egyáltalán nem maradt idő, és ugyanúgy haza is kerültek. Valószínűleg még januárban be is dobozoltam őket, aztán eléjük toltam még két dobozt, és hát így törlődnek ki az ember emlékezetéből a dolgok.
Most azonban megvannak, és elképesztő, hogy találtam egy adag színpompás Frida Kahlo-t elkezdve, fehér plüss angyalokat, szürke film noir Mankát, és még a „standard” színesekből is, főleg kislányosakat. Legalább egy, de inkább kétheti munka, amit ezzel megspóroltam. Óriási ajándék ez most, amikor minden nap számít.
És milyen volt újra varrni? Egy éve nem vettem elő a varrógépem. Az eszközöket és hozzávalókat, úgy mint gombostűk, cérnák, orsók, úgy kellett összevadászni a műhelyből, de találtam még angyalszárnyakat kiszabva, macifüleket, pont megfelelő kezeket és lábakat. És képzeljétek, 3 napja élvezem a varrást. Most visszakapta a kikapcsoló jellegét (még így is, hogy meghatározott időre el kell készüljek), újra alkotásnak érzem, amit csinálok. Kellett ez az egy év kihagyás. Ugyanakkor azt is látom, jó döntés volt a tavalyi, és most is megfogadtam: újat nem szabok ki, mindent a meglévőekből készítek, és csak annyi darabot varrok, amennyi jólesik. Jutalomjáték a hajtásban és a logisztikában, nagyon élvezem.
A következő képek mostaniak, de a babák tavalyiak, pár héttel ezelőtt kihasználva a még jóidőt, berendeztem egy fotósarkot itthon. Íme az eredmény egy része:

(A képen szereplő Mankákból néhányat és színeseket is itt, a webshopban találjátok.)






