nem írtam ide, de ez nem jelenti azt, hogy elfogytak volna a dolgok, sőt. Az utóbbi hónapokban annyit dolgoztunk, hogy az írás vezérfonala egyszerűen feltapadt a gombolyagra és még el is gurult.
Mostanában az instagramon vagyok a legaktívabb, ezt követi a facebook. Tény, hogy erre a két felületre posztolni sokkal egyszerűbb, mint összehozni egy tisztességes blogbejegyzést – ez utóbbi sokszor egy fél napot is igénybevesz.
De most itt vagyok és igyekszem pótolni, ami elmaradt.
Frida Kahlóról szerettem volna írni nektek, már régóta, tulajdonképpen nyár eleje óta, amikor is elkészültem az általa inspirált grafikával. Művészete azóta varázsol el, amióta művészettörténet órán először hallottam róla. Karaktere hihetetlen „karriert futott” be, popkulturális ikon lett belőle, az erős nő, a tehetséges művész(nő), bátor és szenvedélyes, fájdalommal teli képeit nem felejti el, aki látta. Persze nem kell, hogy mindenkinek tetsszen, és úgy gondolom, hogy a személyét övező kultusz nemcsak a festészete miatt alakult ki, legalább annyira köszönhető színes, izgalmas egyéniségének és sajnos tragédiákkal teli életének. Az viszont, hogy mindezt hogy dolgozta fel, az ő különlegességét és erejét mutatja. Frida rengeteg művészt és alkotót megihletett, amióta pedig megnyílt a kiállítás itthon, még többet találkozhatunk vele.
Amikor 9 évvel ezelőtt elkezdtem varrni és megszülettek a Manka babák, engem is megihletett, egyszerűen kíváncsi voltam, hogy hogyan nézne ki egy Manka baba „fridásítva”. Természetesen ezek játékok, kísérletezések, alkotói folyamatok, és a karakterét sokrétűen felhasználják régóta, én azért minden létrejövő alkotásban szeretem látni a Frida előtti főhajtást, és szeretném, hogy az én munkáimon is látható legyen ez.
Az első Frida Mankát 2010-ben varrtam, ő volt az:


Először nem is akartam mosolygó szájat hímezni neki.
Akkor még csak egy blogom volt, szépen bővülő olvasótáborral. Annyira örültem, és annyira lekötött az alkotás folyamata, hogy semmi egyeben nem gondolkoztam, az első babát egyszerűen elküldtem ajándékba. Amerikába utazott, és az új tulajdonostól cserébe egy nagyon szép adag, kreatív alapanyagokkal teli dobozt kaptam. Szép emlékek ezek!
Utána több Frida is született. Mutatok pár képet.









Ezek a babák sok-sok vidám pillanatot szereztek a vásárokban és a boltban. Nincs mosoly nélküli reakció, vagyis csak nagyon ritka. Sokan azonnal felismerik, másokat rá kell vezetni. A legutolsó Frida kb 2 hónapja talált gazdára, és most kb azon imádkozom, hogy haladjak nagyon jól a karácsonyi felkészülésben, és maradjon idő varrni 1-2 Mankát, köztük Fridát is.
Idén kicsit komolyabban is feldolgoztam a felőle érkező inspirációt, persze lehetne még jóval mélyebbre nyúlni a témában, én jószerivel csak a felszínt karcoltam… Amikor az Inspiráló Nők sorozatomat kezdtem, tudtam, hogy az első „alanyom” Florence lesz, a második pedig biztosan Frida (tovább eddig nem jutottam, időt szeretnék… jövőre talán..).








A grafika Kapolcson debütált, és nagyon szerettétek. Mutatom, mik készültek a felhasználásával.



Legújabb újdonságunk pedig a Frida táska:







Ha pedig körülnéztek nálunk a webshopban, mindent megtaláltok.
A táskákat csütörtöktől megtaláljátok a boltban is, minden egyébbel együtt! Címünk: Bp. 5. ker, Vitkovics Mihály u. 10. Nyitva minden nap 11-19 óráig.
Kicsi térkép:

És menjetek el a Magyar Nemzeti Galériába, nézzétek meg a kiállítást, vasárnap estig tart (érdemes online jegyet vásárolni).